9. évfolyam

A szálláshelyen a kollégistáknál volt buli, ahova sokan le akartak menni az osztályból, de osztályfőnök nem engedte. (…) Aki nem volt a szobánkban (éjszaka) az vagy sírt vagy aludt, mi meg röhögtünk a sok lelkizős majmon.. A lényeg, hogy mi jól éreztük magunkat, a többiek meg majd rájönnek…

Az első nap az Egyetemet, a Botanikus kertet és a Nagy Erdőt látogattuk meg. Aki akart, bemehetett az állatkertbe is, de mi Laurával, meg Tancival nem tartoztunk ezek közé. Inkább elszórakoztunk a Békástó melletti parton. Kosaraztunk, röhögtünk, énekeltünk és előadtuk – a Parkban pihenő emberek nagy örömére a Rómeó és Júliát énekkel és tánccal egybekötve.

Az osztálykirándulás nem volt rossz, de nem is volt olyan jó, mint a tavalyi. A programokkal teljesen meg voltam elégedve (kivéve a botanikius kertet, mert a hölgy, aki körbevezetett minket, nagyon halkan beszélt és unalmasan … úgyhogy jobb lett volna, ha csak lemegyünk és elvagyunk magunknak. Visszafelé aludtunk és zenét hallgattunk a vonaton. JUJJ AZ INTERCITYT KIHAGYTAM!

Egy rövid kis megbeszélés után elmentünk az Egyetemre, megnéztük, szép volt, jó volt, csak mi oda sosem fogunk járni, okos embereknek való hely! (…) Volt, aki állatkertbe ment vagy leült a csónakázó tónál. Mi nem tudom, hol voltunk, Rebeka azt mondja, hogy a Békástó melletti parkban.

A vonatozás is emlékezetes maradt, és szerintem nem csak nekünk, hanem azoknak is, akik a vonatot takarították, hiszen egymás szájába dobáltuk a mogyorót, és nem mindegyik ért célba.

Vacsoráztunk, majd a kollégiumban észrevettük, hogy valamiféle buli van, ahova az osztály nagy része le akart menni, de Bola(csek tanár úr) nem engedte, így este nem csináltunk semmit.

Megtaláltuk a stadiont és utána boltba mentünk. K. 6 liter innivalót vett. A legjobb az volt, amikor A. elkezdett mesélni a szamurájokról a teremfelügyelőnek.

Másnap még voltunk McDonald’s-ban is, ahol ettünk egy jót. A WC-be pedig csak egy kóddal lehetett bejutni, ami egy blokkon volt, így annak is vásárolnia kellett, aki csak könnyíteni akart magán.

A kollégium berendezése nem volt a legfejlettebb, azt mutatja, hogy meleg víz, de néhol még világítás sem volt.

Én az osztálykirándulást először nagyon unalmasnak képzeltem el, mert egy nagyvárosba mentünk- gondoltam: biztos a sok unalmas múzeumot fogjuk nézni egész nap. Sajnos jól gondoltam. Végül is, ha átgondolom az egészet, akkor átlagos volt… semmi különleges, a programokon pedig nem kell meglepődni, elvégre ez egy TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS!

Hát szerintem jó volt, bár inkább beszélgetős és nem bulizós hangulat volt meg. Bár személy szerint én jobban szeretem a beszélgetős hangulatot, szóval jó volt. Bár talán kicsit unalmas. De úgy alapjáraton élveztem, már csak azért is, mert valamilyen szinten közelebb került egymáshoz az osztály.

(…) Tessék még hozzágondolni a rendes befejezést J

A legjobb az volt, hogy mindenki részeg volt, kivéve én, és jót röhögtem rajtuk. (Persze ez nem igaz) Utolsó gondolatom.

R. G. és engem otthagyott a villamos. Nevetve hívtuk osztályfőnököt, aki megkérdezte, hogy ugyan miért nem szálltunk fel? Végül is csak a poén kedvéért marad le az ember egy olyan városban a villamosról, ahol életében először jár, nem igaz?A következő villamosra felszállva megrökönyödve tapasztaltuk, hogy nem működik a lyukasztó. Még mázli, hogy a helyiek segítettek.

A szobák jók voltak, csak a mi csapunk csöpögött,ami őrületbe kergetett. Az este jó volt. kulturált szórakozással telt (?). Nekem csak az nem tetszett, hogy miután F. becsapta az ajtót, a falról a vakolat lepergett, az ágyam megremegett, de én azt sem bántam.

A vonatos rész nagyon jó volt, én élveztem a velem ülők társaságát. A hazafelé út sem volt különb, de ott még hőn szeretett osztályfőnökünk is velünk tartott a különböző mókázásokban, legyen beszélgetés, kártya vagy csak éneklés. A vacsora Isten Császár volt. Én másnap jól szórakoztam másokon… bár a múzeumban elaludtam… komolyan.

Az idei kiránduláson az összeveszéseké és a kibéküléseké volt a főszerep. (…) Összességében kb. 7 pontot adnék a tízből a kirándulásra.

7. osztály

Nagyon jó volt, sok helyen megálltunk, pár helyen uncsi volt. Tikkasztó meleg volt. Út közben megálltunk libegőzni,, amivel eltelt egy óra. Aki kihagyta, nem tudja miről maradt le.

A fűzérradványi kastélyban az idegenvezető néni nem volt túl szimpatikus, de attól függetlenül, én jól éreztem magam.

Út közben megnéztünk egy templomot Boldván, továbbutaztunk Vizsoly felé, ahol a Bibliát láttuk. Boldogkőváralján voltunk a várban, sok szép dolgot néztünk meg a két nap alatt.

Sok múzeumot és kastélyt megnéztünk, bár engem személy szerint nem kötöttek le – a libegőt kivéve.  Úgy gondolom a maximumot kihoztuk ebből, legalábbis én jól éreztem magam.

A szalonnasütés igazán jó volt, mert az egész osztály együtt sütögetett. Másnap a libegő biztos jó lehetett, de én nem mertem felülni rá.

Másnap reggel megreggeliztünk, majd 9.30 körül elindultunk Széphalomra, hogy megnézzük Kazinczy sírját és dolgait.

Jövőre nem leszünk ennyire bezárkózva, hanem többet leszünk az osztály többi tagjával s osztályfőnökünkkel.

Az osztálykirándulás jól fel volt építve. Az út is nagyon jó volt. Sok mindent megismertünk (osztály). A szállás very well (nagyon jó) volt. Remélem jövőre nem fog esni az eső és 3 napra megyünk el (feketén).

Az is tetszett, hogy a szalonnasütés után mindenki a társalgóban ült, beszélgetett és játszott. Az én szemszögemből az éjszaka is csendes volt, hiszen én elég hamar elaludtam, de másnap reggel azért fáradtnak éreztem magam.

Az is jó volt, hogy nem túráztunk. Nekem leginkább a kisvasút tetszett.

Csocsóban Viviennel, örömünkre elvertük a fiúkat. Este a szalonnasütés után, tanárnő, Vivien, Gergő, Zsófi és én a „Élet játéka” társasjátékkal játszottunk.

33 gyerek sok, így nagy volt a hangzavar, köztük én is hangoskodtam, de nem direkt.

A fűzzérradványi kastély nagyon szép volt. Széphalmon sok mindent megtudtam Kazinczyról. Amikor hazaértem, sok mesélnivalóm volt.

Este sütöttünk szalonnát és alig aludtam valamit. Csak én ettem meg a szalonnát, mert mindenki megégette.

10. évfolyam

A hotel sajnos nekem nem tetszett, szerintem picikét igénytelen volt. Főleg a közös wc és fürdő. Ez egy picit elrontotta kedvemet, amikor megláttam, de utána megszoktam. Nagyon jól éreztem magam, remélem jövőre is ilyen jó lesz az osztálykirándulás.

Séta közben odajött hozzánk egy nő és egy kamerás férfi. Riportot akart velünk csinálni, Zsolti lelkesen beleegyezett, majd távolabb álltak, Istvánt otthagyván, hogy majd ő kielégíti a nő vágyait.

A busz kényelmes volt, és meglehetősen tisztán várt minket, amit annak köszönhettünk, hogy a buszsofőr egy kedves, aranyos és mindenekelőtt szorgalmas ember volt. Nem nagyon mondhattunk rá rosszat, mivel Anita nagypapájáról beszélünk. (…) Elhatároztuk, hogy keresünk valami klassz helyett, ahol a mai borsodi gyerekek kiszórakozhatják magukat, de csak a játszótérig jutottunk. Szerencsére minden 5 éven aluli gyermek elszaladt, mikor megláttak minket, és így miénk lehetet az egész tér. Találkoztunk ezen kívül még pár angol csajjal, akikkel Zoltán elég jól elbeszélgetett, főleg, mikor kiderült, hogy magyarok J. Mielőtt hazaindultunk volna, Ópusztaszeren álltunk meg, ahol osztályfőnökünk segítségével béreltünk egy golfkocsit, és sikeresen le is kapcsoltak minket, mert miután tanárnőt kitettük, Bence, Zoli és Tomi vezette az autót. Kicsit megijedtünk, de sikeresen megúsztuk az ügyet. (…) Fantasztikus és felejthetetlen kirándulás volt.

Út közben megálltunk Kecskeméten és főtérig gyalogolva lehetett mászkálni és vásárolni. Itt volt egy jó élményem, mert Lacinak, a kedves osztálytársamnak vettek egy dobókockát, ami hasonlít a fejére.  (…) Második napon túrázni indultunk, megnéztük a dómot, aztán az érdekes víztornyot szemléltük, aminek a biztonsági őre olyan büdös volt, mint amikor bementem Ricsiék szobájába és leütött a lábszag.

Kiskunfélegyházán megnéztünk egy kínzóeszközökkel teli Börtönmúzeumot, ahol hirtelen mindenkinek visszatért az életkedve a sok illusztráció láttán. Osztályfőnökünk is kipróbálta a kalodát, ahonnan csak nagy nehezen voltunk hajlandóak kiengedni.

Múzeumok sokaságát néztük végig, de mindenki élvezte az előadásokat, bemutatókat, senki sem unta halálra magát a második napon. Este azonban a hangulat ismét fokozódott a szabad programok hallatán, de ezt sajnos nem tudom megosztani a hallgatósággal, mert nem emlékszem semmire. Innentől homály fedi a hazautat, mindenki aludt Barcikáig.

A szerda reggel meglehetősen pörgős volt az X.X út Y. számú házban. Édesanyám emberfeletti gyorsasággal, de mégis anyai odafigyeléssel gyártotta a szendvicset nekem a hosszadalmas útra.

Gyomorgörcsösen indult az a reggel. Nagyon izgultam, mert ezelőtt még soha nem voltam több napos kiránduláson. Na jó… tavaly, de az már rég volt. (…) Jajj! De a szállásról egy szót sem írtam. Borzalmas volt szerintem.

Második nap miután hazaértünk és sikerült a szobánk egy félreeső zugából egy pléddel és csappal „zuhanyzót” fabrikálnom, nagyban letört szobatársaim grimasza, miszerint én ezt komolyan gondoltam-e. (…) Az otthoni élménymegosztás után sírás, hisztizés jött, így jött ki a fáradtság, és tesóm kiröhögése sem hatott rám valami fényesen.

Első állomásunk egy börtönmúzeum volt, ahol osztályfőnököt kalodába zárva, megbeszéltük az év végi jegyeinket. (…) Másnap úgy gondoltuk, hogy nem maradt semmi izgalom a kirándulásunk végére, ám amikor elkaptak golfkocsizás közben, amit osztályfőnök bérelt ki és csak ő vezethetett volna, úgy gondolom a lekapcsolás pillanatában mindenkinek tele lett a gatya.

Az első megállóhelyünk Kecskemét volt, ami egy nagyon szép környék, kivéve azt az idegesítő, zúgó templomot. Már Kecskeméten bezártuk magunkat a kecskeméti nézők szívébe a nagyszerű interjúval, amit Isa adott. Az út többi része uncsi volt. Szegedre érkezve, a hotelt meglátva a szívemet borzasztó érzés öntötte el. A szobánk 4 ágyas, erkélyes szoba volt, a polcokon 5 kiló porral és szösszel. (…) A szálláson kibeszéltük magánügyeinket, majd elmentünk egy kis esti városnézésre. A jáccótéren (sicc!) kötöttünk ki, ahonnan egy 20 perc múlva elzavartak minket hangoskodásért, meg miegymásért J

Szlovákiában voltunk osztálykiránduláson. (…) Pakolás után esőbe, sárba mentünk egy dombra túrázni, ez nem volt valami kellemes, de mi jól éreztük magunkat, virágot szedtünk, fényképeztünk. A szobánkban hangyák mászkáltak a falon, agy nem igazán tudtunk aludni.

Úton Dedinky felé, megálltunk Betléren, ahol egy idegenvezető kíséretében körbementünk a kastélyon, majd a krasznahorkai várat is megcsodáltuk. Egy-egy történet nagyon érdekes volt. Estére már jócskán lefáradtunk, amiről persze a tanárok is gondoskodtak. Fáradtságunk ellenére nagy bulik tomboltak. Egyszóval szuper kirándulás volt.

Nekem már az indulásnál gondjaim voltak, hisz anya nagyon megpakolta a táskámat, ezért nehéz is volt. De az út Szlovákiáig jól telt.

Osztályunk május második hetén Szlovákiába látogatott. Nagy boldogsággal töltött el, hogy múltunk dicsőségének emlékeit tekinthettem meg, ha ezt Trianon viharfelhői be is árnyékolták. (…) Kellemetlen volt, hogy a szomszédos szálló kávéházi pincére nem beszélt angolul, így nehezen értette meg, hogy kávét akarok inni. Örömeim fokozására szolgált, hogy kísérőtanárunk Bordács Enikő (?) volt.

Először meglátogattuk az Andrássyak kastélyát Betlérben. Sok képet csináltunk, de csak kint, mivel a kastélyban fizetni kellett a fényképezésért, én pedig nem fogok nekik 100 koronát fizetni egy képért. Eléggé jó szállás volt, extrának számító fűtéssel. Az, hogy a radiátorok működtek, maga a csoda volt a tánc és dráma után. (…) Angolul kellett rendelnem „nekem”! pizzát és az meg sem fordult a fejemben, hogy a pincér netán tud magyarul.

Városnéző túrát tettünk, majd magunkhoz hűen plázába mentünk, ahol döbbenten mértük fel a ruhaneműk árát és egy egész hónapra elég szlovák csokoládét és édességet vásároltunk.

Szép város, nagyon tetszik a hosszú sétáló utca. Az étel nem volt olyan rossz. Alapjában véve jó osztálykirándulás volt, de volt már jobb is.

Elmentünk Krasznahorkára, ahol megnéztük a várat, a vár szép volt, bár a szlovák kísérőnk Uri Gellernek érezte magát.

Dediny. A hely gyönyörű, hatalmas völgyben fekszik, melyet egy szép, nagy tó is tovább ékesít. Szállásunk kitűnő volt. Visszagondolva, szuper élmény volt, jól éreztem magam, semmi rossz nem árnyékolta be jókedvemet. Szeretnék még hasonlón részt venni, hogy újabb szép élménnyel gazdagodjak.