Mikulás Napi Elmebaj!
Nos, elérkezett hát ez a csodálatos ünnep, ahol a kedves, jóhiszemű anyukák és nagymamák előszeretettel vásárolják betegre magukat édességből, hogy szétosztogathassák az ismerősök, barátok, gyerekek, unokák között, és hogy jobb esetben még kapjanak is vissza valamit. Igen, magáról a Mikulás ünnepről beszélek, mert hát ezt nem nagyon tudom máshogy hívni. Ünnepnek ünnep, Mikulásnak Mikulás, csak az a baj, hogy ezt az egészet akkor hogy is vegyük?
Mert hogy… Hosszas gondolkozás után arra a következtetésre gondoltam, hogy a Mikulás akár hogy is nézem, még mindig egy személy, és erről a személyről lett elnevezve maga az ünnep is. No, de amikor az kívánják jóhiszemű magyartalan barátaim, hogy „Boldog Mikulást!” meg hogy „ Sok Boldog Mikulást!” akaratlanul is –minden rosszindulat nélkül, Isten mentsen, a cinizmustól- az jut eszembe, hogy ha a Mikulás egy személy… Minek kívánnak nekem sokat belőle?! Ha maradunk a megszokott képzettnél, miszerint egy darab van belőle, akkor minek nekem „ Sok” belőle? Nem bírom felfogni, de ők biztos jobban tudják nálam. A másik pedig… A Mikulás alapjáraton is, minden szer mentesen is boldog. Azért boldog, mert így könnyebb eladni. Akkor meg minek kívánnak nekem még boldogabb Mikulást? Ahhoz már valami segédanyag biztosan kéne, hogy szerencsétlen öreg még boldogabb legyen, de azt meg miért kívánják egyesek? Rengeteg itt a Miért, de hát ezt fontolóba kell venni. Valószínű, hogy ezt is az emberek mohóságára lehet visszavezetni. Valószínűleg azért kívánnak szegény öregből többet, mert több ajándékot remélnek. Ez az emberi naivság és marhaság ékes példája. Ezzel az erővel az lesz a következő, hogy „Sok boldog Angyalkát!” ? Vagy ha már elszabadult a fantáziám, akkor „Sok boldog Jézus születését!”? Ha már ott tartunk, hogy szerencsétlen Mikulásból akarunk többet ajándékozás szempontjából, akkor miért ne jönne, hogy a keresztény hitvilág szerinti Megváltóból akarjunk többet, hiszen az ő születése napján még a nem templomba járó emberek is ünnepelnek. –Gyengébbek kedvéért a Karácsonyról beszéltem. –
Más szempontból vizsgálva az emberi butaságot rájöttem, hogy a Mikulást –mármint az ünnepi értelmében- át is lehetne keresztelni Rénszarvas Napra, hiszen az állatvédők biztosan háboroghatnának a Mikulás szánját húzó rénszarvasok ingyenmunkájáért. Gondoljunk csak bele. Mi egy szerencsétlen rénszarvasok vagyunk. Lappföldön, vagy a meséhez híven az Északi Sarkon élünk. Nagyban próbálunk nem halálra fagyni, amikor jön valami alacsony izé –a manók rénszarvas szemmel - , és megpróbál minket befogni. Nem elég nekem, hogy a jégkorszak idején Magyarországon vonultam végig az életben maradásért, az sem elég, hogy a Kerozin írt egy számot „Tíz kicsi rénszarvas” címmel, még ezek is. Szóval, befogtak. És mikor elzárva, a melegben, vastag bundával senyvedek, akkor előjön egy termetes bácsi, idegesítően vigyorog, és azt mondja, hogy munkára fel. Én szerencsétlen arra gondolok, hogy most elengednek, és a manóknak mondta, de ekkor jön csak a szívás. Igen, a termetes úriember valami ritka rikító szerkót vesz fel, jó hogy nem húz még magára egy láthatósági mellényt is, és nekem, szerencsétlen, befogott szarvasnak húzni kell őt, miközben repülök. És az állatvédők még nem léptek ez ügyben, hogy a Mikulás nevű ünnepet írassák át Rénszarvas Ünnepre, vagy Rénszarvas Napra. Mindenkit segítünk, védünk, meg mindent csinálunk vele, csak a Rénszarvasok jogait nem tiszteli senki.
Természetesen ez az egész második fel a cikknek egy rém butaság, és csak próbáltam valami beteges gondolkodású állatvédő helyébe képzelni. Minden esetre… Fontold meg, hogy mit írsz az üdvözlő kártyákra, mert nem lenne túl boldog ünnep, ha sok kicsi, vihogó piros paca ugrálna körülötted, mert te „Sok Boldog Mikulást!” kívántál. Boldog Ünnepeket mindenkinek!
Maya
|