Riportalany: Lengyel Rózsa tanárnő
Milyen volt a tavalyelőtti éve, mint kilencedikes osztályfőnök?
ˇ Érdekes. 10 év kihagyás után újra osztályt kapni, és tagjait megfelelően vezetni, komoly feladat, és bizony nem kis szorongással láttam hozzá. Talán ma már a szorongásom enyhült, de a feladat nem lett kisebb. Szerencsémre alapvetően jó osztályom van, szeretek velük dolgozni. Sajnos, kevés szabadidőt töltünk el együtt, mindig csak a tanulással foglalkozunk, és ez nem elég. Optimizmusom viszont mindig azt mondja, hogy talán majd holnap lelkizünk egy kicsit.
Hiányzik az igazgatóhelyettesi poszt?
ˇ Dehogy hiányzik. Olyan rég volt már, hogy alig emlékszem rá. Az is szép feladat volt, de a mostani legalább annyira szép. És főleg más. Kellett egy kis vérfrissítés. Sajnos, az utóbbi években már túl sokat kellett a jogszabályokat bújnom, amit nem szerettem. Jobb fiatalokkal dolgozni, mint a jogszabályokkal.
Mi a véleménye a XXI. sz-i diákokról?
ˇ A diák mindig diák, és akként is viselkedik. Mások a társadalmi normák mint ezelőtt harminc évvel, így másképp viselkednek a diákok is, mint akkor. De a társadalomnak a tanárok is a tagjai, így ők is folyamatosan változtak. Nem vagytok rosszabbak vagy gonoszabbak esetleg szemtelenebbek, mint a régebbiek. Csak mások. Kevésbé vagytok hajlamosak a másik érdekeit, érzelmeit figyelembe venni, a közösség mint mozgatóerő a háttérbe szorult. Én nem örülök ennek, de egyáltalán nem csodálkozom rajta, mert most ez közvetítődik a fiatalok felé szinte minden felől. Én egy kicsit antik darabnak tartom magam, mert az a véleményem, hogy az egyén kiteljesedése csak jó barátok mellett, biztos érzelmi hátérrel valósulhat meg. Enélkül bár nagyon sikeres lehetsz, de nem hinném, hogy az életed teljes lesz. A teljességhez a mély emberi kapcsolatok is szükségesek.
Tanárnőt mindig a matematika és a fizika érdekelte?
ˇ Dehogy. Engem ezek a földhözragadt tudományok nem érdekeltek, csak nagyjából tudtam őket, különösebb erőfeszítés nélkül is. A történelem jegyért például igen sokat kellett dolgoznom, a matematikáért meg nem. Arra fogékonyabb volt az agyam. Én az embereket szerettem, az iskolát, és úgy gondoltam, hogy ezen a pályán jó lenne nekem. De nincs tanár valamilyen szak nélkül. Hát így lettem én mat-fizes. Visszatekintve, jó szakot választottam. Nagyon objektív szak, csak az a baj vele, hogy keveset lehet mellőzni. Mindig haladni kell az anyaggal, nem pihenhetünk.
Szeret-e tanárnő sportolni? Mi a kedvence?
ˇ Már nem sportolok, még távolba se nézek. Valamikor szerettem, középiskolás koromban például versenyszerűen kosaraztam. Mozogni viszont a mai napig szeretek. Imádok kirándulni, kisebb hegyeket megmászni. Mint a bükk, a Mátra. Jó nyarakon eljutok a Tátrába is, aminek néhány csúcsát már meg is hódítottam. A Szepesi öt tó a kedvenc helyem.
Mi a legkedvesebb gimnáziumi emléke?
ˇ Nekem a négy év végig kedvenc volt, imádtam ide járni. Talán egy epizódot elevenítenék fel. Akkor még járt a középiskolásoknak ősszel két hét szőlőszüret, Tajón. Nagy buli volt. Az egyik évben az osztályunkat nem tudták akkori tanáraink egy épületben elhelyezni, a fiúk egy másik épültben aludtak. Ez nagyon bántotta a közösségi érzületünket, és mindent megtettünk azért, hogy egy épületben szálljunk meg. Még az ülősztrájktól sem riadtunk vissza, de semmi eredmény. Éjjel aztán – mi lányok - alvás helyett próbáltuk megváltani a világot, szidtunk mindenkit, akit csak lehetett. Még egykor is ezzel foglakoztunk alvás helyett, pedig másnap komoly munka következett. Egyszer csak férfi énekszóra lettünk figyelmesek. Hát a mi fiaink adtak nekünk vigasztaló szerenádot. Nem énekeltek ugyan szépen, de mi lányok bőgtünk a gyönyörűségtől, úgy meghatódtunk. A mi fiaink pótolhatatlanok voltak. Azt hiszem, jó osztályközösség volt a miénk. Vagyis még ma is az. Mert ez nem múlt el az érettségivel. Ez az élmény a miénk, ez nem vész el az idő homályában.
Mit csinál legszívesebben szabadidejében?
ˇ Még nem sok ilyenem van, de ha lesz, akkor sokat olvasok majd – lehetőleg az udvaron a hintaágyban, miközben hallgatom a madarakat és vakargatom a kutyáinkat. Vagy kirándulok az erdeinkben. Két éve nem voltam például a keleméri mohos tavaknál, pedig minden évben el szoktunk oda menni a családdal. Az idén a Tátra is kimaradt. Van pótolni valóm.
Tanárnőnek van-e háziállata? Ha igen, mi?
ˇ Van egy 11 éves kutyám, leginkább angol kokker spánielre hasonlít. Van édesanyámnak is egy 10 éves kutyája. Jól megférnek egymás mellett az udvaron. Van még egy kanárink is, ami szintén matuzsálemi korú. A kertes házban nem kell több háziállat, van kinn a természetben állat elég.
3 kívánság?
Én realista vagyok, nemigen kívángatok elérhetetlen dolgokat. De a kedvedért kivételt teszek: A jó egészsége legyen meg minden szerettemnek, ne legyen háború sehol sem, és ne találkozzunk az erőszaknak semmilyen formájával sem soha, sehol. Ezek a kívánságok nem támasztják alá azt, hogy én realista vagyok. Kevesebbet viszont minek kívánjak?
Szabados Kinga 9.e
|