Körülbelül 14 millió magyar él a világon, de csak 10 millió Magyarországon. A többiek a világ minden táján, kisebbségi környezetben. A nem anyanyelvi területen élő népcsoportokat kisebbségnek nevezzük és azt a kisebbséget, amely nem anyanyelvű állam hatósága alatt egy tömbben él, szórványnak. A kisebbségnek a szórványon kívül még két típusát különítjük el: történelmi kisebbség (őshonosok, régóta azon a helyen élnek) és a bevándorolt kisebbség.
Az 1990-es évektől nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a kisebbségek egyenlőségben élhessenek a többséggel, pl. használhassák saját kultúrájukat, nyelvüket, vallásukat. Erre vonatkozó nemzetközi egyezmények: A regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája (1992), Nyelvi jogok egyetemes nyilatkozata (1996).
A határokon túl élő magyarok nyelvünknek valamely kontaktus(érintkezés) változatát beszélik. Ez a kontaktusváltozat az egynyelvű magyarok nyelvétől eltérő, két- vagy többnyelvű környezet hatását mutató változat. Kontaktusvizsgálatokkal analizálták a magyarországi és a határon kívüli nyelvváltozatok különbözőségét. Vannak mindenütt meglévő, egyetemes változók (pl. házban van-házba van), de vannak csak a nyelvi érintkezés hatására létrejött változók (pl. magyar –szlovák kontaktus: motorkerékpár-motorka, epével műtik-epére műtik). Mivel a környező országokban indoeurópai nyelveket beszélnek, így az érintkezés hatására a szóösszetételek helyett széttagoló kapcsolatot(légtér-légi tér, telefonál-telefont ad) alkalmaznak. A legszembetűnőbb sajátossága a határon túli magyar nyelvváltozatoknak a szókészletben ragadható meg. Gyakran ezek a szavak ötletesebbek, szemléletesebbek, eredetibbek, mint magyar megfelelőik.
pl. román: vérszipó-pióca, mit még csinálsz,-hogy vagy?
A sztenderd magyar nyelv központja a Magyar Köztársaság, részleges központjai: Románia, Szlovákia déli része, a volt Jugoszlávia, a vajdaság, Ukrajna kárpátaljai része. Ezeken a területeken van magyar nyelvű közigazgatás, oktatás, írásbeliség, tömegtájékoztatás, könyvkiadás, tudományos élet.
Más nemzetiségűek is élnek Magyarországon belül, akiknek szintén biztosítanunk kell a jogaikat pl.: bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ukrán, szerb, szlovén, ruszin, szlovák, ukrán. (Ha az ország ezt nem biztosítja, akkor az anyaországnak a kötelessége!)
Azt a személyt, aki két vagy több nyelvet tud, ismer, kétnyelvűnek bilingvisnek nevezzük. Ilyen pl. : a bevándorlók – akik kevésbé beszélik jól a nyelvet , a tolmács, a fordító, a nyelvtanár, az üzletember – akik magas szinten használják a másik nyelvet is. Az egyéni kétnyelvűség lehet egyenlőtlen (ha kevésbé ismeri és alkalmazza a nyelvet, csak alkalmanként) és lehet kiegyenlített (pl. gyerekkorban tanulja, vagy felnőttkorban, ha valaki emigrál). Mindenki számára hasznos a hozzáadó (additív) kétnyelvűség, melyben az egyén még egy nyelvvel gazdagíthatja nyelvi repertoárját, anélkül, hogy anyanyelvét feladná, vagy anyanyelvi tudása bármilyen módon károsulna. Hátrányos viszont a felcserélő (szubtraktív) vagy kulturvesztő kétnyelvűség, mert az anyanyelv háttérbe szorítása, elhagyása egyéni és társadalmi problémákat okoz (pl. Kárpátalja: magyar anyanyelvű és ukránul is akcentus nélkül beszél). A bilingvizmus lehet egyéni – pl. a gyerek kétnyelvűként nevelkedik, ha megtanulja egy új tárgy nevét, azt azonnal két nyelven fogja tudni; és közösségi: pl. az egyik nyelvet csak otthon használja, a másikat pl. iskolában pl. a cigányok.
A szakirodalom beszél továbbá gyermekkori, fiatalkori és felnőttkori kétnyelvűségről.
A diglossszia, (Fergusson alkotta meg ezt a műszót) azaz kettősnyelvűség a bilingvizmus egyik fajtája, melyet akkor használunk, ha az egyik nyelvváltozat társadalmilag alárendelt, a másik kiemelt szerepű, és a közösség mindkettőt használja. A diglott, a beszélő, mindig használ egy elsődleges nyelvváltozatot és egy fölérendelt nyelvváltozatot. Pl. otthon nyelvjárás alapján kommunikál, de hivatalos ügyek intézésekor nem, ekkor az irodalmi nyelvet használja.
Az olyan országokban, amelyekben a nyelvek használata tartósan egyenlőtlen, megindulhat a nyelvcsere, azaz áttérnek egy másik nyelv használatára. A nyelvcserével ellentétes a nyelvmegőrzés, melyet a nyelvi tervezés, a nyelvpolitika és a nyelvművelés tűz ki célul. Jelenleg kb. 6000 nyelv van, de csak kb. 200 ország, ebből következően a világ országainak többsége többnyelvű. Olykor előfordul a nyelvfelélesztés is, pl. a héber vagy a gael esetében.
Ha a kétnyelvűség során kapcsolatba került nyelvek keverednek, egy új nyelv jön létre, ezt pidzsinnek hívjuk. A pidzsinnek nincsenek anyanyelvi beszélői, kb. 100-200 változata van, senkinek sem elsődleges (vernakuláris) nyelve, kisegítő nyelv, ideiglenes. Etimológiája nem ismert: talán a héber csere vagy az angol galamb szóból származtatható.Ez is egy kód, egy redukált nyelv, általában kereskedelmi kapcsolattartás segítésére jön létre, szóbeli kommunikációs forma, de egyik használó sem tanulja meg a másik nyelvét, grammatikája, szókincse korlátozott. Eltűnésének oka: a népek kapcsolata megszűnik vagy kreolizálódik, vagy megtanulják a népek egymás nyelvét.
Ha egy pidzsin nyelvnek a használata bővül, akkor anyanyelvi beszélői is lesznek és ekkor már kreolnak hívjuk, melynek már van nyelvtana, elfogadottá válik. A kreolizálódás oka: már nem csak egy adott szituációban, hanem egyéb közösségi körben is használják, a gyerekek már ezt hallják, így nőnek fel. Jellemzői: a szókincs, a nyelvtan, a stílus gazdagodik, stílusváltozatok alakulnak ki, de nagyon gyakran a kreol visszaalakulhat az eredeti nyelvvé. A nyelvkeveredésre jó példa: fragnol (francia és spanyol), a franglais (francia és angol) és a hunglish (magyar és angol).
A nyelvtudásnak hátránya is lehet pl. könnyen válhat valaki félnyelvűé (ha kevésbé jártas a nyelvben), kettős félnyelvűé (egyik nyelvet sem beszéli helyesen). Sokszor instabil állapot alakul ki, melynek hatására kifejlődik az egynyelvűség, a nyelvi töredezés, a nyelvromlás (kisebbségi körülmények között), a funkcionális egyszerűsödés (mennyiségi visszaszorulás), a nyelvhalál. Ennek elkerülésére nagyon fontos a nyelvpolitika és a nyelvi tervezés.
Nyelvpolitika, nyelvi tervezés
A nyelvi tervezés a nyelvhasználat tudatos befolyásolása, tudatos nyelvművelő tevékenység. Szándékos beavatkozási kísérlet egy nyelvbe vagy nyelvi változatba. A nyelv az azonosság tudat jelképe, így tervezni kell a nyelv életét. Legelőször a 3. világban volt erről szó. A legtöbb esetben erre akkor van szükség, ha pl. egy határon túli ember saját nyelvén nem tanulhat szakmát vagy hiányzik a szókészlet (pl. tudomány). Feladata: intézményhálózat segítségével, tömegtájékoztatással pl. visszaszorítani a káros jelenségeket.
A nyelvi tervezés két fő részre oszlik: 1. a nyelvhasználatra, 2. a nyelvre ható tevékenységre.
Két fő tevékenységi formája van: 1. Állapottervezés: belső tervezés, nyelvfejlesztés, a nyelv rendszerével, szerkezetével, állagával összefüggő tevékenység. Eszközei: ortográfia, a szókészlet új forrásainak feltárása, irodalom kialakítása pl. Kazinczy. Rögzítik a nyelv normáit, a helyesírást, a nyelvhasználatot. Két szakasza: a nyelvújítás és nyelvművelési szakasz – állagmegőrzés.
2. Helyzettervezés: Státustervezés. Egy nyelvnek megváltozhat funkciója, pl. kisebbségi gyerekek állami iskolába kerülésével csökken a státus. Ha új nyelv van egy államban, nő a status. A hivatalos nyelvvé válás a legjobb példa a statusváltásra.
A magyarországi nyelvi tervezés:
1. - A magyar mint anyanyelv – nyelvművelés
- A magyar nyelv tudományos vizsgálata pl. szakszókincs alkotása pl. számítógép
- Amit a kor, a közösség igényként megkövetel, annak megfeleljen a nyelv pl. anyanyelvi oktatás. Alkalmas legyen nemzetközi kapcsolatra.
2. A kisebbségekkel való nyelvi tervezés
- Az anyaországi és kisebbségi nyelv fenntartása
- Tudományos vizsgálat megteremtése pl. tanszékek
Fenntartását, funkcionálását biztosítani
3. Idegen nyelvi oktatás
A nyelvtervezési elvek kitalálói általában politikusok, végrehajtói, akadémiák, oktatási és művelődési szervezetek.
A nyelvpolitika feladata, hogy tudatos politikai döntésekkel segítse az anyanyelv, más hazai nyelvek vagy idegen nyelvek használatát, azaz, hogy a magyar nyelvet beszélők minél könnyebben megértsék egymást, és szót értsenek más országok állampolgáraival is.
Tágabb értelemben a nyelvi tervezés szinonímája, szűkebben: helyzettervezés.
A nyelvstratégia a nyelvpolitika és a nyelvi tervezés céljainak, konkrét feladatinak, a feladatok végrehajtásának megfogalmazása.
A nyelvpolitikában is nagyon fontos a szolidaritás. Franciao.-nak egyetlen nyelve van, Svájcban 3 hivatalos nyelv: német, francia, olasz, a görögök pl. a macedónokat hellenizálták, a volt Szovjetunió területén is eloroszosítás volt jellemző. Az USA megengedő politikát folytat, muszáj, hiszen csak minden 6. ember amerikai.
A nyelvművelés a nyelvtervezéssel rokonítható, leginkább azért, mert fő felfogása a nyelvközpontúság (nyelv jobbítása a célja) és az emberközpontúság (középpontjában a megértés áll). A nyelvművelés egyik eszköze a purizmus, a nyelv megtisztítása, módszere pedig a nyelvi babona, azaz a nyelvi szabályok.
A hazai nyelvhasználat fejlődését meghatározza az iskolákban folyó anyanyelvi nevelés színvonala, a közéletben, a médiában használt nyelv állapota. Befolyásolják az embereknek az a nyelvükhöz való viszonyulást az a nyelvi műsorok, a sajtóírások, a pályázatok, vetélkedők.
Nálunk a nyelvi tervezéssel: az Oktatási Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Magyar Tudományos Akadémia foglalkozik.
Feladat:
1. Miért nevezhetjük Szent István király fiához írt intelmének alábbi sorait az első, jogi szabályozást is jelentő nyelvpolitikai gondolatnak?
Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és az egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.
2. Érveljen az állítások mellett vagy ellen!
A nyelvtanítás akkor jó, ha csak grammatikát tanít.
A modern számítógépes korban nincs szükség a helyesírás tanítására, mivel minden gépben megtalálható a helyesírás-ellenőrző program.
3. Érveljen ezen állítás mellett!
Anyanyelvünk oly mértékben romlik, hogy szükség van törvényes szabályozásra.
4. Vizsgálja meg a következő népdal alapján a Kelet-Erdélyben élők nyelvének hangtani, szókincsbeli és nyelvtani sajátosságait!
Nincs olyan fa, mint a bikkfa,
Abból lesz e véka, kupa
Kövér pele1 az udvába,
Pánkó2 sül az olajába.
Hej, haj, hujja haj,
Nincsen mostan semmi baj!
(siklóndi táncdal, Udvarhely megye)
1fák odvában téli álmot alvó. hamvas színű rágcsáló
2fánk
5. Miben ismeri fel az angol nyelv szabályrendszerének hatását a következő elrontott magyar mondatokban?
-Leírtam minden.
-Az én apám egy kicsi lusta.
-Az ő fényképezőgépe nem jól van.
-Úgy voltam tanulva.
-Vegyél egy vizsgát.
6. Milyen típusú nyelvpolitikát vél felismerni a következő adatsor alapján, Indokolja válaszát!
Algériában a lakosság etnikai összetétele: arab 82.6%, berber 17%, egyéb 0,4%.
Hivatalos nyelv: az arab.
vagy
Mikronéziában (szigetország a Csendes-óceánban) a lakosság etnikai összetétele:
AJÁNLOM AZ OLDALT
