Tánc és Dráma 2007.
Az iskolában már hagyomány a 9. évfolyam tánc és dráma képzése minden év októberében. Ez évben végre-valahára már mi is mehettünk, ami felettébb nagy örömmel töltött el minket. Egyrészt, mert 3 napot lógunk a suliból, másrészt, mert jobban megismerhetjük a három új osztályt.
De mint kiderült mégsem olyan nagy buli ez, mint amilyennek látszik. Az osztályunk 6 kisebb csoportba oszlott, és minden csapat elkezdett már itthon készülődni: forgatókönyvet írni, „díszletezni” –ahogy mi hívtuk-, kellékeket, jelmezeket beszerezni, de így is volt olyan csapat, aki az utolsó pillanatra hagyott mindent és ott készültek csak.
A képzés előtti héten már lázasan folytak a próbák (már amelyik csapatnak kész műsora volt), készülgettünk, beszélgettünk arról, hogy milyen jó is lesz.
Aztán eljött a hétfő. A Ságvári elől 2 busszal indultunk Aggtelekre, mondanom sem kell, hogy nem kevés holmival. A rengeteg ruhán kívül magunkkal kellett vinni a díszleteinket, jelmezeinket, kellékeinket, meg ugye a műszaki cuccokat is. Lassacskán oda is értünk és az első amit észrevettük, hogy Aggtelken sokkal hidegebb van, mint Barcikán. Aztán jött az első kitolás az osztályunkkal szemben: hiába mi vagyunk már itt 3. éve, mi kaptuk meg legutoljára a szobáinkat, tehát kb. fél óráig fagyoskodtunk a szálloda előtt. De aztán becuccoltunk mi is a 2 illetve 3 ágyas szobáinkba, amik elég elegánsak voltak. (Még TV is volt benne, amit amúgy sose néztünk….) Ezután le kellett mennünk az előadó- terembe, ahol Harasztosi tanárnő elmondta a nap programjait, és ismertette a szálloda rendjét – amit természetesen nem nagyon tartott senki be. Ezt csoportfoglalkozás követte: minden osztály elvonult valahová és az osztályon belüli kis csoportok összeültek. Különböző szituációs és kommunikációs játékokat „játszottunk”.Először is csapatnevet választottunk (a miénk S.E.G.Fejek volt :P), majd elő kellett adni némán egy filmjelenetet stb. Mikor vége volt, elment mindenki a maradék díszletét és a beadandó dolgokat megcsinálni. Mi is neki kezdtünk: elosztottuk ki mit csinál. Én például egy TV-t csináltam meg egy bokrot festettem, míg a többiek meghívót, plakátot, jelmeztervet és kellékeket készítettek. Ezzel el is ment a délutánunk, majd próbálni mentünk az előadóba. Minden csoport egyszer elpróbálta a műsorát, amiből kiderült, hogy miket kell még majd tökéletesíteniük. Az este elég érdekesen alakult bizonyos dolgok miatt, de jó is volt, mert a játékteremben lógtunk, utána meg a takarodó pár órával eltolódott.
Kedden fáradtan ébredtünk. Ébredés után elmentünk reggelizni, majd újból szituációs és kommunikációs játékok következtek. Ekkor például el kellett énekelni az indulóinkat (mi az MSZP- kampánydal általunk írt változatát adtuk elő), festményeket kellett elmutogatni, nyelvtani játékok voltak, interjút kellett készíteni stb. Ez a nap már lazább volt, mert hétfőn szinte elkészítettünk mindent. Mivel a kaja elég ratyi volt elmentünk a kajás bódékhoz ehető kaját venni, sétáltunk a környéken, meg találtunk egy tök jó helyet a hegyen, ahol elpróbáltuk 1- 2-szer a műsorunkat – és persze még ekkor sem tudta senki a szövegét. Ezt követte a főpróba, ahol minden csoport kétszer elpróbálta a műsorát már-már tökéletesen. Utána vacsiztunk, ami jól eltolódott, így fél óránk maradt elkészülni a műsorra. Közben a felsőbb évesek is megérkeztek, annyira kíváncsiak voltak a műsorunkra. Nagy sürgés-forgás volt, alig találtuk meg a nagy kupiba a díszleteinket, jelmezeinket. A mi osztályunk (ezen belül az én csapatom) kezdett, aminek nagyon örültünk. Nagyon izgultunk mindannyian, hogy ne rontsuk el a szövegünket, és ne égjünk be. A szövegét ekkor sem tudta senki pontosan, de improvizáltunk, így nem tűnt fel senkinek a rontás. A csapatom az Indul a bakterházat adta elő Mónika- show-val ötvözve, ami elég nagy sikert aratott, főleg a végére beszúrt MSZP-kampánydal „mi”-féle verziónkkal és a tánccal, amit nem tudtunk egyszerre eltáncolni. Minket az osztály többi csapata, majd a B-sek, C-sel végül pedig az A-sok követtek. A végére sajnos már nagyon kevesen voltak, de az a kevés emberke is nagyon élvezte a műsorokat. Az este folyamán még összepakoltunk, majd lementünk a játékterembe. Szerencsére nem volt takarodó (vagyis biztos volt, csak mi nem tudtunk róla…) így a szomszéd szobában összeültünk páran és beszélgettünk miközben terhesegeres-gumicukrot ettünk, utána meg kommandóztunk a földszinten, Bukodi tanárnő legnagyobb örömére. (ez a 2 volt a legnagyobb élmény :D) Mikor már nagyon fáradtak voltunk aludni mentünk (kb. hajnali 4 körül), de volt aki egész éjjel nem is aludt semmit.
Reggel még fáradtabban ébredtünk (már aki ébredt…) és bejelentették, hogy vitáznunk kell. Mondanom sem kell nagyon megörültünk, annak meg még jobban, hogy elfelejtettek vitatémát adni nekünk, így volt kb. fél óránk felkészülni a vitára. Ennek ellenére egészen jól sikerült. Olyan témákat választottunk, amihez mindenki hozzá tudott szólni (pl. abortusz, válás-házasság). Mikor elszabadultunk végre- valahára, összepakoltunk a szobánkban majd nagy élvezettel széttéptük az összes díszletünket és lecuccoltunk a szálloda elé, ahová nemsokára meg is érkeztek a buszok. Bepakoltunk, majd hazaindultunk, vagyis indultunk volna, ha bizonyos emberek nem sétálni lettek volna Aggtelek másik végében. De végül is egyszer csak elindultunk és egy darabban haza is értünk.
Fáradtan de élményekkel tele értünk haza, és a hét folyamán meg is kaptuk az értékelést. (Szinte mindenki 5-öst kapott…)
Nekem nagyon tetszett az egész, élveztem a szituációs játékokat és hogy én lehettem 5 perc erejéig Paris Hilton, bár jéghideg volt és jól meg is fáztam, meg a kaja is rossz volt, de ennek ellenére nagyon várom a jövő évi tánc és drámát is.
Szabados Kinga 9.E |