Egy irodalom�ra gondolatai

„ Ez nem lehet igaz. M�r megint? Egy �jabb irodalom �ra. Vagyis kett�… na ne m�r… F�radt vagyok, ny�g�s �s �hes. �s �lmos. Ajh… na j�, er�s leszek!

         P�ntek van, most csengettek be nagysz�netr�l. Elindultam lefel� a h�rmashoz. Azt hittem, tan�rn� m�r bement a terembe, de nem. Ez csoda! M�skor mindig �ram�-pontoss�ggal, k�ny�rtelen�l j�n. De most megel�ztem, hehe! Legal�bb ennyi j� legyen m�r a napomban. De nem �r�lhettem sok�ig. F�l perc m�lva megjelent a folyos� v�g�n. Hurr�. Bemegy�nk a terembe, le�l�k. Jelent�s nincs, legal�bb nem kell fel�llnom a k�nyelmes, p�rn�zott sz�kr�l… Juj, de j�… azt�n ezt a kis �r�m�t is elveszi t�lem. „Illy�s Gyula.” legal�bb k�t percet hagyjon m�r… de nem. Az t�l j� lenne a szerencs�tlen, nyomor�k di�koknak. Itt � dikt�lja a szab�lyokat. 1902-ben sz�letett. M�rmint Illy�s. H�t az j� r�gen volt. Akkor m�g nem is �ltem… Tanyasi volt. Na, van egy tanyasi ismer�s�m, de arr�l ink�bb nem besz�lek. Meg az �tsz�zezer forintos telefonsz�ml�j�r�l. „Mi ment, r�, a tanya vagy a h�z?” Nem esett le neki, hogy a kett�s ugyanaz…

         �js�g�r� volt. Eggyel t�bb vagy kevesebb, nem mindegy? Mindegyik �r�, k�lt� ezzel kezdte… kiv�ve amelyik nem… de most pont � maradjon ki? Emigr�lt is P�rizsba. De minek? Tan�rn� mondta, hogy nem is volt r� oka, csak minden k�lt� ezt csin�lta. Na, felfedeztem egy divatot? De nincs id� ezen gondolkodni, dikt�l�s van. Hunok P�rizsban. Ez meg hogy? K�rben�zett �s megl�tott egy csapat hun turist�t? �, h�lyes�g… f�radt vagyok.

         Feles�ge Juventus… azaz Juvanecz Irma. El is v�ltak. Vajon mi�rt? Mindegy. Nem sajn�lom. M�sodik feles�ge valami Fl�ra. Kozmutza. Milyen utca? Kozma utca…? J�zsef Attila is szerette?! H�ha… j� kis szerelmi h�romsz�g… Micsoda? Azzal v�dolt�k Illy�st, hogy elszerette Fl�r�t Attil�t�l? Kezd �rdekelni a dolog… de itt abbahagyjuk. Ez nem az �n napom.

         Nyugat, Magyar Csillag, V�lasz… kit �rdekel? Akkor a j�v�ben mit fognak tanulni? Meglepet�s, Bravo, �szak? �, m�r lef�rasztom saj�t magam. Vagy a tan�r. T�k mindegy. F�radt vagyok. J�zsef Attila megs�rt�d�tt, mert nem mehetett el valami kongresszusra. Hadd s�rt�dj�n. J�l teszi. Mellesleg �gyse �rdekel senkit.

         K�tetei. „Neh�z f�ld.” Nem is neh�z a f�ld. Mi�rt, a cserepes vir�g neh�z? Na ugye. „A k�lt� felel.” Mire? Na erre feleljen: Mi�rt? Mi�rt kellett ennyi mindent �ssze�rni? De nem kapok v�laszt. Szerintem m�g � se tudja. Reg�nyei. „Eb�d a kast�lyban.” Ez j�l hangzik. M�rmint a kast�ly. A kaj�ra m�r gondolni se merek, mert korogni fog a gyomrom. „Beatrice apr�djai.” Az nem valami egy�ttes? Ricse-ricse-Beatricse! Egy�b m�vei. „Ki a magyar?” Na ki? H�t �n. Mi. Akik itt vannak. Akik itt �lnek. Akinek az �llampolg�rs�ga magyar. Ezt ink�bb hanyagolom, mert a v�g�n s�t�t gondolatok is az eszembe jutnak… de nincs id� gondolkodni. „L�lek �s keny�r.” M�r megint a kaja. Ajjaj, mindj�rt korogni fog a gyomrom… a�… ez f�jt.

         �s „Hetvenh�t magyar n�pmese.” Ez egy �d�t� gondolat. Szeretem a n�pmes�ket, olyan kis aranyosak. De j�, jelz� volt… tan�rn� most valami f�l oldalas verset olvas fel. „Illy�s visszaeml�kszik a sz�let�s�re…” magyar�zza. J� neki. �n nem eml�kszem, hogy sz�lettem. Mellesleg nem is �rdekel. Az viszont biztos, hogy el�g v�res k�zdelem volt…

         Hurr�, kicsengettek! Ez az �ra is elment. M�r csak egy �ra, �s mehetek a zs�folt menz�ra eb�delni. A�. Megint korgott a gyomrom…”

St�ber Zsuzsanna

12. C