Halálom óráján

És akkor beléptem a szobába,
A halovány szürke szobába.
Halál járta körül a helyet,
Szívem félt és borzasztóan remegett.
Nem mertem kérdezni,
Kinek kedve mostan itt lenni?
Éreztem a véget közeledni.
És akkor hirtelen, a sötétség szétlibben…
Fényáradat, öröm minden szegletben.
Agyam kósza játéka lehetett,
Mert ismét itt a szoba, oly kietlen.
Sikítva süvít a szél által a szobán,
Társként velejár a szívszorító magány.
Újra fény, haloványabb, mint imént,
S félelmem is enyhült kissé…
A halál elhagyta szobám,
Újragyújtotta életgyertyám.

Halálom voltál, de életet adtál,

Megöltél, és visszahoztál!

Életemre rámutattál,

Társam többé nem lesz magány!

Újra és újra megszületik benned,
Megóv, és felemel igaz szerelmed
                                                                                     (ismeretlen szerző)