Tétel: Csokonai Vitéz Mihály – stílusirányzatok sokfélesége Csokonai költészetében
„Lelkéből Hortobágy sóhajtott a kultúra felé. Az irodalom pedig ami eljutott hozzá, főleg német és olasz csatornákon, még a rokokó irodalma volt. (…) Mégis különösmód nem annak a kornak költője volt ő, amelynek irodalma hatott rá.. Szavainak színe, íze és ereje minduntalan ellentmond rokokó hideg kecsességének. (…) A Lilla egy pajkos és érzékeny suhanc lírája; csillogó, tűnő színek, édes incselgések és kéjes szomorúság. Ez a suhanc néha naivul fejezi ki magát, nép zamattal és egyszerűséggel. Msajd végigpróbálja játékból a legrafináltabb formákat, s legpressziőzebb jelzőket. Olykor rousseau-i ábrándokba merül, máskor wertheri fájdalomba látszik esni…”
Előzmény: A felvilágosodás Magyarországon
A felvilágosodás hazánkba jóval később érkezett, mint pl. Angliába vagy Franciaországba. Ennek oka: minden országban más a történelmi helyzet; keleten átalakul a forradalmi eszme: cél az elmaradottság leküzdése, a kulturális haladás és a magyar nyelv művelése.
Uralkodók: a, Mária Terézia 1740-1780 – jó a magyaroknak, mert testőrséget hoz létre Bécsbe, ahol kis hazánk gyermekei rájönnek elmaradottságunkra (pl. Bessenyei György, aki megírta az Ágis tragédiáját 1772-ben, innentől számítjuk a magyar felvilágosodást)
b, II. József 1780-1790 – „kalapos király”, hogy ne kössék meg az alkotmány előírásai – jó a magyaroknak, mert enyhíti a parasztság terheit, szabad költözködést biztosít, szabad pályaválasztást, türelmi rendelet, minden faluban legyen egy pap – nem jó: szerzetesrendek feloszlatása, iskolák államosítása rossz az oktatás szempontjából.
- II. József támogatói: jozefinisták, céljuk: polgárosodás, modernizálás
- ellenzék: hagyományőrzők, jakobinusok, jellemző: magyaros öltözködés, hazai nyelv használata→szervezkedés: Martinovics Ignác (1755-1795) egyetemi tanár, kivégzés, többen börtön pl. Kazinczy, Batsányi
Érdekesség: sírfelirata egyik „elindítója” a nyelvújítási harcnak (Árkádi-per), ugyanis Kazinczy azt javasolta álljon a síremléken: „Árkádiában éltem én is”, ezt a debreceniek nem engedték, mert úgy gondolták, az Árkádia szamárlegelőt jelent, holott Kazinczy itt a Múzsák lakhelyére gondolt. Győz Debrecen, a felirat: „A Múzsáknak szózatja /A sírt is megrázkódtatja/S életet fuvall belé”. Poeta natus (természetes, ösztönösen ír, őstehetség) és poeta doctus (tudós költő, tanuljaa verscsinálás mesterségét) is egyben.
Élete dióhéjban:
Debrecenben született 1773-ban.1788-ban elvégezte a gimnáziumot, majd elkezdte az akadémiai tanfolyamot, 1790-től önképzőkört vezetett (autodidakta módon tanulnak nyelveket, ő az olaszt, egyébként beszél: latin, francia, német, görög), már ekkor verseket ír, ezért elnevezik „Cimbalom”-nak, rendkívüli tehetsége miatt rábízzák a poétai osztály vezetését (sentencia=ókori bölcsesség és pictura=táj pl. Az estve) versformája, de együtt pipázik, vörösbort iszik a diákokkal, sőt kollegáiról írnak csúfolódó verset. Eltanácsolásához hozzájárult az is, hogy legátusba (adománygyűjtés az iskolának) küldték Kiskunhalasra, azonban ő Pestre ment, ahol látta a Martinovics-kivégzést, ráadásul a rábízott pénzzel (70 forint) sem tudott elszámolni. Pozsony→ Diétai Magyar Musa (újság) szerkesztése, Komárom→ Vajda Julianna, Lilla; álláskeresés: Csurgó 1799-1800 (Jövendölés az első oskoláról a Somogyban)→ tankönyveket ír a diákoknak, megírja Az özvegy Karnyónét, a Dorottyát, visszatér Debrecenbe itt sem talál állást, felkérik Rhédeiné temetésén mondjon beszédet, tüdőgyulladást kap, meghal 1804-ben.
Sorsa: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon” (A méla Tempefői)
Stílusirányzatok sokszínűsége
poeta natus, poeta doctus
Jellemző rá a hangnemek sokfélesége: fesztelen, dévaj, pajzán, realista, filozófiai, stb.
-Stílusszintézist teremt, összegzője a különböző stílusirányoknak, hatásoknak
-Sokszínű sokhangú, formailag rendkívül változatos a költészete
Költészetének rétegei, a stílus- és ízlésirányok hatása:
a, deákos klasszicizmus- iskolai versgyakorlatok hatása a Debreceni Református Kollégiumba, sententia és pictura pl. Az estve (Rousseau), Konstancinápoly
b, diákköltészet: kissszerű tartalom gúny, pl. Óda az árnyékszékhez
c, népiesség: Herder közvetítésével jut el hozzánk, helyzetdalok: Estve jött a parancsolat=Szegény Zsuzsi a táborozáskor
d, rokokó: Lilla-dalok, Anakreoni-dalok pl. Tartózkodó kérelem, A boldogság
e, szentimentalizmus: a világból, társadalomból kitaszított ember fájdalma, természetbe menekülés – A Magánossághoz, A tihanyi Ekhóhoz, A reményhez
legfőbb tárgyköre: az epekedő, enyelgő, boldog és viszonzott szerelem, olykor a finoman árnyalt erotika
jellemző műfaja a dal
A boldogsácímű vers értelmezése
- 1795 előtt Róza és Laura szerelmei, a hozzájuk írt verseket is besorolta Lilla-versekhez, hiszen a szerelem érzése nem változott, csak az alany
- az Anakreoni dalok című versciklusegyik darbja
- a rokokó életérzés kifejezője, árad belőle az életöröm, a vidámság, a játszi könnyedség
- a boldogság pilanatát ragadja meg a költő, és leírja mindazt, ami szükséges ennek az életézésnek a kiváltáshoz: az ézéki és lelki öröm kellékeit sorolja fel (virág, szellő, eper, bor, költemények)
- a viszonzott szerelem boldogsága tetőzi be az idillt
- a verszárásban válasz nélkül maradt kérdések a boldogság időtlenségét, örökké taró állapotát sejtetik
- ide tarozó vers: Tartózkodó kérelem
2, klasszicizmus
- az embert elsősorban mint gondolkodó lényt határozza meg
- az emberi lét kérdései érdeklik
- a műfajok világos elkülönítése; a hagyomány által szembesített poétikai szabályok normaszerű betartása
- a versgyakorlatok típusai: sententia, pictura válik későbbi műveinek szerkezeti felépítési alapjává→ e két típus vegyítéséből nő ki Csokonai nagy filozófiai költészete, amelyben a felvilágosodás gondolatatit szólaltatja meg
- kedvelt műfaja a gondolati óda
- a felvilágosodás két fő irányzatát képviselő műve a Konstantinápoly (Voltaire egyházellenessége) és Az estve (Roussau-Vissza a természethez!)
- a felvilágosodás korának vezető stílusa
- meghatározó filozófiai irányzata a racionalizmus (az ész tisztelete)
- az embert gondolkodó lénynek tekintik
- idealizált emberkép és eszményített szépség jellemzi
- érthetőség, világosság, formafegyelem
- a műfajok pontos elkülönülése
- a költői szabályok normaszerű betartása
- egy-egy téma több változata, címváltozata (Horatius tanítása)
- a verskezdet természetleírás, az alkony „lefestése”, megszemélyesítésekkel, metaforákkal ,költői jelzőkkel
- a hanghatások hangutánzó, hangulatfestő szavak és alliterációk formájában jelennek meg.: „barlangjában beöl bömböl a mord medve”
- a költő vigasztalásárt, lelki szenvedéseinek enyhítésért vonult a természetbe
- a sententia tükrözi Csokonai keserű társadalombírálatát: a magántulajdon megejelenése megszüntette az ősi egyenlőséget
- negatív festés módszere (Nem..nem…)
- a romlott társadalommal szemben csak a természet békéje és harmóniája adhat vígaszt a számkivetett költőnek
- 4. egység: Felidézi Rousseau: Emil avagy a nevelésről „mert gonosz erkölccsel senki sem született”
- verselése: hangsúlyos, páros rímű 12-es
- formafegyelem és a költői műgond, a csiszoltság jellemzi a verset
3, szentimentalizmus
- a rokokótól elsősorban létélménye választja el; ez az ellentét a melankólia (szentimentalizmus) és az életöröm (rokokó) meghatározó élményében tükröződik
- a világból, a társadalomból kitaszított vagy onnan önként távozó ember fájdalma szólal meg e versekben (Világirodalom: Goethe: Az ifjú Werther szenvedései, Magyar: Kármán József: Fanni hagyományai)
- kedvelt műfaja: elégia
- egyik legfontosabb szemléletbeli jellemzője a természet és a természeteseség középpontba állítása
- a versben megszólaló én olyan magasabb rendű boldogságra vágyik, amely messze meghaladja a földi létezés lehetőségeit
- jellemző művek: A tihanyi Ekhóhoz, A reményhez→ a dal felé mutat, a vers retorikus felépítettségű, eszméyn és valóság szembeállítása
- a felvilágosodás korának másik stílusa a klasszicimus mellett
- jelentése érzelgősség, érzékenység
- összefonódik előbb a rokokó sajátosságokkal, később a romantikával→ prerpmantik
- egyéniség, érzelemkultusz
- a figyelem befelé, a szubjektum felé fordul
- sóvárgás, elvágyódás, vallomásigény, belső kitárulkozás
- festői tájrajz, a természet középpontba állítása
- a társadalomból kitaszított ember fájdalma fejeződik ki a művekben
- a megszólított a visszhang, az Ekhó, aki segítő nimfaként jelenik meg, panaszát továbbítja
- nem valódi ekhós-vers, mert itt az ismétlés csak aa refrén szerepét szolgálja, egyébként pedig új mondanivalóval kellene, hogy feltüöltődjön a másodszorra ismételt mondat
- a költő saját keserves sorsát állítja szembe a Füreden gondtalanul, vígan mulatozókéval (korábbi cím: A fürdedi parton)
- fő szerkesztési elve az ellentét; a gondtalan, boldog emberekkel áll szembenaz emberi közösségből kirekesztett, boldogtalan költő
- saját sorsának keserűségét panaszolja el Csokonai az Ekhónak, mindezt a szdentimentalizmus eszközeivel: „Addig én itt sírva sírok.” Vagy „Jajgat és sír elpusztult reményén/ Egy magános árva szív./Egy magános árva szív.”
- aszentimentalizmus stílusfordulatai nem pusztán átvett elemek, hanem őszinte és megszenvedett realitást fejeznek ki
- a költő a reményeitől megfosztott ember életének kisiklását, költői pályájának derékba törését panaszolja el, mindehhez járult még Lilla elvesztése is, amely a magánéleti boldogság lehetőségét is szétzúzta (nem Lillát okolja, hanem a társadalmat)
- Csokonai azonban felülemelkedik sorsának a nyomorúságán, megszűnik a panaszáradat, helyette levonja a végső tanulságot: egyetlen lehetőség a magányba menekülés a világ elől; Roussau magatartásának köbvetése
- verszárás: a megbántott költő érdemeinek elismerését a távoli jövőtől várja
- ide tartozó vers még A Magánossághoz című elégico-óda is
4, népiesség
- Herdernépköltészet-értelmezése→ megkezdődik a népköltészeti alkotások gyűjtése – Csokonainál még nem tudatos költői program (majd a romantikában Petőfinél lesz az)
- a nyersebb, köznapi, olykor szabad szájú nyelvhasználat jellemzi, egyszerű hang, formavilág
- nem nélkülözi a humort és a játékos, pajzán erotikát
- kedvelt műfaja: dal
- jellemző művek: Szegény Zsuzsi a táborozáskor, Szerelemdal a csikóbőrős kulacshoz
- Csokonai költészetében kezdettől fogva megjelentek a népköltészeti elemek, de még nem tudatos möültői programként követi
- köznapoi, egyszerű nyelvhasználat, népies kifejezések jellemzik
- a népdalokat gyűjtő Csokonai néhány versében már jelen van a magyar népdalok nyelve, ízlése
- jellemző műfaj: dal, életkép
Szegény Zsuzsi a táborozáskor című vers értelmezése
- műfaja helyzetdal; egy parazstlány siratja kedvesét, aki elmegy katonának
- aa költő hatásosan érzékeltei a lányí lelkiállapotát, fájdalmát
- a vers páros rímeleésee és a felező nyolcas verssorok a magyar népdalok jellegzetes formavilágát idézik
- a népnyelvre jellemző a szóhasználat: pántlikám, gerlice, Isten hozzád!
- hasonló versek még: Szerelemdal a csikóbőrős kulacshoz, Jövendölés az első oskoláról a Somogyban
Csokonai költészetének hatása
- Petőfi a vándor poéta alakját festi le játékos életképében (Csokonai)
- Jókai Mór az És mégis mozog a föld című regényében a költő személyét is megidézi
- kora egyáltalán nem ismerte el, Kölcsey recenziójában (kritika) póriasnak mutatta be, Petőfi nagyszerű költőnek tartotta, a Nyugat első nemzedékére, főként Adyra (Vitéz Mihály ébresztése) és Tóth Árpádra (Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz) volt nagy hatással
- Csokonai költészetét nemcsak stílusbeli, hanem műfaji gazdagság is jellemzi: epikus műve a Dorttya vígeposz, Árpádiász (eposztöredék-elveszett) drámái. A méla Tempefői (színmű)és Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak (vígjáték), prózája: Csókok (töredék), Békaegésrharc (verses szatíra)- korábban Homérosz is írt ilyen címmel
- korai halála miatt irodalmi terveit csak töredékesen tudta megvalósítani, de életműve így is a magyar klasszikusiok sorába emelik
- meghonosítja az ionicus a minore-t 2 rövid, két hosszú, és a szimultán verselést is
Bevezetés
Csokonai helye a magyar irodalomban:
- A magyar felvilágosodás korának kiemelkedő költője, legsokoldalúbb tehetsége.
- összegzi korának minden jelentős irodalmi irányzatát
- nagy formaművész volt: a magyaros és a klasszikus időmértékes verselés mellett a rímes-időmértékes nyugat-európai versformákat is változatosan alkalmazta
- az irodalom mindhárom nemében alkot: a lírában, az epikáéban és drámában (legnagyobb siker lírában)